Miután az erkélyem padlója kész lett, minden szabad percemet kint töltöttem. Minél jobb idő lett, annál jobban megszaporodott a péntek, szombat estén nálam üldögélő barátok száma is. :-) Szerettem a régi székeket, hiszen színesek és vidámak voltak, de sehogy sem fértünk el tőlük rendesen.


Nem volt mese, a székeknek menniük kellett!

Helyettük három kis ládikát szerettem volna, melyek elnyelik az összes kinti kacatot és akár asztalként is használhatóak.
Volt is hozzá egy pár raklapunk, amit a családi lomos garázsból szedtem össze, „vétek lenne kidobni!” felkiáltással, úgyhogy kezdődhetett a munka! Negyvenszer negyven centiméteres ládákat terveztünk, hogy ne foglalják el az egész erkélyt, és könnyen mozgathatóak legyenek. Szétbontottuk a raklapokat, legyalultuk, majd lecsiszoltuk a deszkákat, méretre vágtuk, összeillesztettük. A sarkokba merevítők kerültek, az aljára a régi beépített szekrény bontásából megmaradt bútorhátlap. A tetejét, hogy felhajtható legyen, zsanérokkal rögzítettük. Átkentük impregnáló alapozóval, majd a padló színével megegyező lazúrral. Két oldalára fúrtunk két-két lyukat, amibe kötelet kötöttem fogantyúnak, szivacsból vágtam ülőpárnát, majd kézzel varrtam rá cipzáros huzatot. Feldobtam két régi, zöld díszpárnával, és Joeyval élveztük tovább a tavaszt! :-)