Tavaly októberben, Nagymamám születésnapján családi napot tartottunk. Lebetonoztuk a járdát, tűzifát hasogattunk télre, garázst takarítottunk, rendeztünk. Ekkor találtam egy régi, használt raklapot, amit rögtön meg is mentettem a tűzhaláltól, bortartót akartam készíteni belőle az étkezőm falára!


Amíg a család többi része a járdán végezte az utolsó simításokat, én neki is láttam szétbontani az itt-ott már korhadt, rozsdás szögekkel teli raklapot. Persze nem ment egyszerűen, megszenvedtem vele, az egész család rajtam nevetett, annyit bénáztam. :-) Végül a fiúk megszántak és segítettek. Az alja ment a tűzre, elég volt nekem csak néhány deszka belőle. 

Három, 1 méter hosszú deszkából készült az alapja, hátul keresztlécekkel összefogatva. Erre került 4 darab 25 centis polc a boroknak, mindegyik elején egy kis ütközővel, hogy az isteni nedű le ne guruljon róla. Középre egy 40 centiméteres polcot vágtunk, egy picit lejjebb még egyet, ezt 4 helyen félig bevágva, hogy a poharakat be lehessen csúsztatni a két deszka közé.
Csiszolás, alapozás után, az egészet fekete páccal kentük le kétszer, és már készen is volt! 




A feliratot a Jézuska hozta rá, 0,8 centis préselt fa lapból dekopírfűrésszel kivágva. :-)