Még január közepén kipattant egy ötlet a fejemből, hogy egy picit fel kellene frissíteni a konyhát. Persze nem akartam belekezdeni egy nagyobb felújításba, de a reggeliző pult feletti falat mindenképpen szerettem volna feldobni egy kicsit, ide készült a krétatábla is. (A konyháról még később bővebben írok!)
Mikor kitaláltam, hogy nekem kell egy krétatábla, a szokásos szombat délutáni csajos programunkon az első utunk az Obiba vezetett, hogy beszerezzem a szükséges fa alapot. Vagy legalábbis szétnézzek, hogy mi az, amit pingálni lehet... :-) Imádok ott a lapszabászat környékél lődörögni, gyorsan a hónom alá is kaptam egy negyvenszer ötven centis bútorhátlap darabot, kemény 215 forintra beárazva, és már iszkoltam is a festékosztályra, hátha... Persze a legkézenfekvőbb megoldás az lett volna, ha hétfőn reggel elmegyek egy hobby boltba, és ott veszem meg a táblafestéket, de nekem nagyobb kiszerelés kellett, már más tervek is körvonalazódtak a fejemben... (erről is olvashattok nemsokára! :-) ) Szóval az eladót letámadva, csillogó, reménykedő kiskutyaszemekkel előadtam, hogy mit keresek, és hurrá, tudott is segíteni! :-) (A Supralux lábazat-és homlokzatfestéket ajánlotta, ami alkalmas iskolatábla és cementtábla festésére is, egyszerűen imádom!)
Alig vártam, hogy hazaérjek, egy darab bútorhátlap, egy kb 10 négyzetméterre elegendő festék, és egy festőhenger elég volt a boldogságomhoz!
A lapot egy kicsit megcsiszoltam, majd két rétegben lefestettem, és csak vártam és vártam, hogy megszáradjon...
Persze ez így egy szem magában nem volt az igazi, a mahagóni színű fa keretre kereken két hónap múlva került sor. Vagy mindig volt valami más program, vagy csak annyira rossz idő volt, hogy nem tudtunk barkácsolni. De végre ennek is eljött az ideje! Irány a fatelep, és már kezdődhetett is a móka!
A 15 centi széles deszkát hosszában kettévágtuk, 
majd leszabtuk a pontos méreteket úgy, hogy a darabok végeit 45 fokos szögben vágtuk el.
A négy deszka belső élébe felsőmaróval mélyedést vágtunk, 
ebbe csúsztattuk bele a bútorhátlapot. Csiszolás után össze is csavaroztuk a deszkákat, hogy lássuk, össze áll-e a kép.
És ekkor rájöttem, hogy a pác otthon telel a spájzban (mivel a karácsonyi ajándékokat ezzel festettem, erről itt olvashattok), úgyhogy szétszedtük az egészet, hogy hazaérve szépen le tudjam festeni. 
Száradás után, mikor újra össze kellett rakni a keretet, nagyon hiányzott Keriapu két keze, és persze az akkus csavarhúzó, de azért nagy nehezen sikerült megoldanom a problémát... :-)
Ha tetszett, kövesd a blogot a Facebookon, és mutasd meg az ismerőseidnek is, hátha kedvet kapnak egy kis barkácsoláshoz!
