Már másfél éve megvolt a lakásom, de az erkélyhez (na jó, loggiához) még mindig nem nyúltam hozzá. Volt kint két szék, hogy legyen mire ülni, meg egy-két virágtartó, de semmi egyéb. Nagyjából tudtam, hogy mit akarok, azt viszont pontosan tudtam, hogy mit nem. Nem akartam tovább nézni az ezer éves, eredeti padlóburkolatot, és a járólapos megoldás sem volt túl szimpatikus. Valahogy túl ridegnek éreztem.
Heteken keresztül böngésztem az internetes oldalakat, elolvastam mindent a WPC padlóburkolatokról, de úgy gondoltam, megcsináltatni nekem biztos túl drága lenne. Végigjártam a barkácsáruházakat, nézegettem az összepattintható fa padlólapokat, de nem éreztem úgy, hogy az lenne az igazi. És akkor az egyik OBI-s reklámújságban megláttam az impregnált teraszpadló deszkákat. Rögtön el is képzeltem lefestve, lerakva, magam előtt láttam a kész remekművet, úgyhogy el is kezdtem lázasan méricskélni, osztani-szorozni. Mindenképpen keresztbe szerettem volna rakni a léceket, hogy optikailag tágítsam a teret, mivel egy 1,1 méter széles és 3,5 méter hosszú erkélyről van szó egy 20 centis beugróval az erkélyajtónál.
„Egy szálból kijön két csík, plusz a hézagok - mert ugyebár az internetről megtanultam, hogy lerakásnál hagyni kell hézagot -, az ennyi és ennyi deszka, az ennyi és ennyi forint. Oké, jöhet! :-) Alá párnafa, hogy legyen mire rögzíteni”, és a terv már készen is volt!
Szerencsére megáldott a sors egy hasonlóképp barkács-fanatikus jó baráttal, aki segített megalkotni mindazt, amit megálmodtam. Ezúton is köszönöm neki!
Elindultunk hát beszerezni a hozzávalókat, miután persze háromszor is átrágtam minden adatot, hogy biztos, hogy annyi-e az annyi, amennyi. A festékosztályon segítettek, hogy ehhez a mennyiséghez milyen, és mennyi alapozóra illetve terasz lazúrra van szükség, már csak a színt kellett kiválasztani. Végül a teakfa mellett döntöttem, jól mutat a sötét fa szín mellett a sok zöld. :-) Még egy nagydoboz csavar, és kezdődhetett is a munka oroszlánrésze! Méretre vágás, alapozás, festés két rétegben, a rétegek között egy kis csiszolás, hogy jobban tapadjon a festék. Én persze már tűkön ültem, annyira vártam, hogy kész legyen, de hát a száradási időket ki kellett várni.
És végre elérkezett a nagy nap, leraktuk a padlót! Természetesen fotózni is kellett, hogy legyen mit mutogatni a családnak, úgyhogy dísznek csak kidobáltam rá a benti párnákat. :-) Az eredmény már így is nagyon tetszett, pedig még közel sem jártunk a végéhez…Folytatás következik! ;-)
