Igen, tudom, hogy nem lett tökéletes! Néhány illesztés pocsékul sikerült, és ha egy asztalos (vagy aki tőlünk egy kicsit is ügyesebb) közelebbről megnézné, frászt kapna tőle. Nem ez a lényeg!

A lényeg az, hogy minden nap, mikor kilépek az erkélyre, elönt a büszkeség, hogy ezt itt mind a saját két kezünkkel csináltuk. Sokszor éjszakába nyúlóan ötleteltünk, terveztünk, festettünk, és alig vártuk a másnap reggelt, vagy a következő hétvégét, hogy újra munkába lendüljünk.
Élveztem minden percét, még ha egy-egy elfuserált munkafázis után órákat bosszankodtunk is, vagy épp vasárnap délben fogyott el a festék, és várni kellett majd’ egy hetet a folytatásra.
Élveztem, mert jó társaság vett körül! Élveztem, mert a friss levegőn voltam! Élveztem, mikor egy hirtelen jött tavaszi zápor miatt bőrig ázva kapkodtuk össze az udvarról az éppen száradó deszkákat! Élveztem, mert kiszakadtam a szürke, munkával teli hétköznapokból! Élveztem, mert kreatív lehettem! És élveztem, mert alkothattam!
Ma már nem bosszankodom az elrontott illesztéseken, a megfolyt festékcseppek, vagy akár az elcsúszott derékszögek miatt.
A következő majd jobban sikerül!
Nem adom fel!

És mindez hogyan készült? Az alábbi linkeken megnézheted: 
http://pemesblogja.blog.hu/2015/11/12/pemes_egy_erkely_uj_elete_a_padlo
http://pemesblogja.blog.hu/2015/11/19/pemes_egy_erkely_uj_elete_az_ulokek
http://pemesblogja.blog.hu/2015/11/26/pemes_az_erkely_uj_elete_lehajthato_asztal_pohartartoval
http://pemesblogja.blog.hu/2015/12/03/pemes_az_erkely_uj_elete_erkelykertesz_lettem

Ha tetszett, oszd meg másokkal is, hátha tavasszal ők is kedvet kapnak egy kis átalakításhoz!