Ugye ismerős az az érzés, mikor hetekig, netán hónapokig csak keresed a megfelelőt, de vagy nem találod, vagy ha megtalálod, már nagyon hónap vége van, vagy egy "éppen, hogy elmegy, de ezért meg nem fizetek ennyit" kategóriájú darabot találsz, és otthagyod az üzlet polcán? Na így voltam én a lámpákkal, amiket a nappaliba  kerestem, úgyhogy inkább csináltam magamnak egyet (kettőt).

Költözéskor az étkezőrész felé felkerült ugyan egy egyszerű rizspapír lámpa, de a nappali felett csak egy villanykörte árválkodott egy csúnyácska kanócról lelógva. Ez persze egy cseppet sem volt olyan jópofa megoldás, mint amilyeneket az interneten találni, úgyhogy elindultam kartont venni, hogy abból készítsek két egyforma lámpabúrát. 
A korongok kivágásához egy egyszerű fűszertartó tetejét használtam sablonnak, és csak rajzoltam és rajzoltam majd vágtam és vágtam esténként. Türelemjáték, az biztos, de utána már egész gyorsan haladt a dolog. 
A korongokat damilra fűztem, majd azokat szépen sorban egy kartonból kivágott csíkra. Hogy egy kicsit kirúgjon a damil, és a korongok ne össze-vissza lógjanak bele a nagyvilágba, súlyozásként minden szál aljára kötöztem egy gyöngyöt. Persze merevítés nélkül semmiképp sem maradt kör alakú a búra, és megfelelő drót sem volt éppen kéznél, így OSB lapból vágtunk bele merevítőt, amit hogy ne látszódjon, "gazdálkodj abból, amid van" alapon bevontunk ezüst színű hővisszaverő fóliával. A közepén meghagyott lyukon átfűztük a vezetéket, az egész egy vastagabb kartoncsíkból kapott még egy külső borítást, és már mehetett is fel a plafonra!